Rilke, Rainer Maria: A hírnök rózsa ébred ([Erste Rosen erwachen] in Hungarian)

Erste Rosen erwachen,
und ihr Duften ist zag
wie ein leisleises Lachen;
flüchtig mit schwalbenflachen
Flügeln streift es den Tag;

und wohin du langst,
da ist alles noch Angst.

Jeder Schimmer ist scheu,
und kein Klang ist noch zahm,
und die Nacht ist zu neu,
und die Schönheit ist Scham.

Ébrednek első rózsák,
tétova illatuk,
mint csöndes mosolyuk;
fürge fecskeszárnyaik
ezt a napot érintik;

hová néked már,
csak aggodalom jár.

Minden félénk sejtéssel,
hang nélkül szelíd még,
s túl új az éjjel,
s szemérmes a szép.