Rennert, Jürgen: Egy látnok jelenti (Bericht eines Sehers in Hungarian)

In die gefährlichsten der Nächte
Bellt kein Hund. Da sind
Wir trostlos. Und unsere Ruhe
Ist ein verlorener Stein. Unsere
Fährte führt
Vom Nichts ins Abernichts.
Kein guter Stern macht uns weinen.
Furcht durchlöchert unser Herz, durch das
Der stumme Wind geht. Alle Ferne
Wird unerreichbar und die Zugbrücken
Bäumen sich auf vor
Unseren langen Schatten, die in
Den Gräben ersaufen.
 
Wir nicht;
Wir sind schon gewesen
Vor allen Progromen.
Jahve hat unsere Stirnen gezeichnet.
Hinter denen bereitet
Er seine Botschaften.
 
Von Mal zu Mal
Beschwert unsere Lieder
Dann ein Entsetzen, die knotige Zunge
Versagt den Dienst und ein Schrei
Fährt durch jegliches Geäst.
 
Blütenschnee deckt
Mählich den Boden und morgens
Kehren wir heim
Wie gewöhnliche Leute.

A legveszettebb éjszakába
Nem ugat eb. Ott
Vigasztalanok vagyunk. És nyugalmunk
Elveszett kő. Utunk
Semmiből
Vezet a semmibe.
Jó csillag könnyre nem fakaszt.
Félelem lyuggatja szívünk, melyet
Néma szél jár át. Minden messzeség
Elérhetetlen lesz, s a viaduktok
Felágaskodnak hosszú
Árnyékunk előtt, mely
Az árokba fúl.
 
Mi nem;
Mi léteztünk már
Minden pogromok előtt.
Jahve megjelölte homlokunkat.
Mögötte
Készíti üzeneteit.
 
És újra meg újra
Borzadály nehezíti
Szemhéjunkat, a csomós nyelv
Felmondja a szolgálatot, kiáltás
Hasít a mindenkori ágkoronába.
 
Sziromhó borítja el
Lassan a földet, és
Holnap hazatérünk -
Mint mások, mint akárki.