Poschmann, Marion: Szarvasgyakorlat (Hirschübung in Hungarian)

über die Landstraße treibende Streifen,
durch Wälder geflößtes, sehr streng
bemessenes Weiß,
und wir folgten den Sprüngen, den Streckungen
dieser durchbrochenen Linie, Wildwechsel,
Glätte, Gefälle, an Rastplätzen lagen
bedingungslos schlafende Bänke, von Nässe
gequollenes Holz, und die braunen gebogenen
Rücken der Berge verwundete Fellflächen,
Kahlschlag, verendete Pfade, und wir
mit Karacho, wie Simulationen von Wind
zwischen brusthohen Zweigen,
Geweihen in Wattejacken verpackt,
mattes Hirngespinst (Fallträume),
Fünfender, Fingerzeig:
  aber
  wir rochen nach Seife
  nach Veilchen und Teichwasser, vor uns
  die furchtbare Vollständigkeit des Kommenden
bald harthufig der Frost

országúton száguldó vonalak,
erdőkön átcsorgó, nagy szigorral
kimért fehérség,
és mi követtük ezen szaggatott
vonalcsoportok kiterjedését, vadcsapás,
csuszamlás, lejtők, a pihenőhelyeken
csak alvó padok hevertek, nedvességtől
megduzzadt fa, és a barna színű görbe
hegyhátak szőrzetében sebesülés foltjai,
irtvány, haldokló ösvények, és mi
lendülettel, mintha a szelet imitálnánk,
mellmagasságban vattablézerbe
csomagolt szétágazó agancsok,
fakó látomás (hulló álmok),
öthenger, útbaigazítás:
  de
  szappantól illatoztunk
  ibolyától és a halastó vizétől, előttünk
  a jövő szörnyű teljessége
hamarosan beköszönt a keménypatás fagy