Nietzsche, Friedrich: Der Wanderer

Es geht ein Wandrer durch die Nacht

Mit gutem Schritt;

Und krummes Thal und lange Höhn --

Er nimmt sie mit.

Die Nacht ist schön --

Er schreitet zu und steht nicht still,

Weiß nicht, wohin sein Weg noch will.

Da singt ein Vogel durch die Nacht:

'Ach Vogel, was hast du gemacht!

Was hemmst du meinen Sinn und Fuß

Und gießest süßen Herz-Verdruß

In's Ohr mir, daß ich stehen muß

Und lauschen muß -- --

Was lockst du mich mit Ton und Gruß?' --

Der gute Vogel schweigt und spricht:

'Nein, Wandrer, nein! Dich lock' ich nicht

Mit dem Getön --

Ein Weibchen lock' ich von den Höhn --

Was geht's dich an?

Allein ist mir die Nacht nicht schön.

Was geht's dich an? Denn du sollst gehn

Und nimmer, nimmer stille stehn!

Was stehst du noch?

Was that mein Flötenlied dir an,

Du Wandersmann?

'Der gute Vogel schweig und sann:

'Was that mein Flötenlied ihm an?

Was steht er noch? --

Der arme, arme Wandersmann!'

Vándor megy csöndes éjjelen,

gyorsan halad.

Viszi a görbe völgyet, a

zöld halmokat.

Szép éjszaka -

Nem áll meg, megy - mi végre? hisz

nem tudja, útja merre visz.

Madár dalol szép éjjelen -

"Ó, madár, mit tettél velem?

Béklyó szívemen, lábamon

ez az édes szívfájdalom,

marasztal, meg kell állanom,

a lágy dalon

merengni - mért csábítsz vajon?"

Elhallgat s szól a kismadár:

"Nem téged csábítani száll

az énekem -

van madárpárom énnekem,

azt hívom én:

nem szép az éj, ha nincs velem.

Nem néked szól a dal - no menj,

jobb, ha nem állsz meg sohasem.

Mit vársz, mit állsz?

Mért fogott meg dalom, szegény

vándorlegény?"

Töpreng a madár rejtekén:

"Mért fogta meg dalom, szegény

mit vár, mit áll? -

Szegény, szegény vándorlegény."