Nietzsche, Friedrich: Der Herbst

Dies ist der Herbst: der bricht dir noch das Herz!
Flieg fort! flieg fort! -
Die Sonne schleicht zum Berg
Und steigt und steigt
und ruht bei jedem Schritt.
Was ward die Welt so welk!
Auf müd gespannten Fäden spielt
Der Wind sein Lied.
Die Hoffnung floh
Er klagt ihr nach.

Dies ist der Herbst: der bricht dir noch das Herz.
Flieg fort! flieg fort!
Oh Frucht des Baums,
Du zitterst, fällst?
Welch ein Geheimnis lehrte dich
Die Nacht,
Daß eis′ger Schauder deine Wange,
Die Purpur-Wange deckt?

Du schweigst, antwortest nicht?
Wer redet noch?

Dies ist der Herbst: der bricht dir noch das Herz.
Flieg fort! flieg fort!
"Ich bin nicht schön"
- so spricht die Sternenblume
"Doch Menschen lieb′ ich
Und Menschen tröst′ ich
sie sollen jetzt noch Blumen sehn,
nach mir sich bücken
ach! und mich brechen -
in ihrem Auge glänzt dann
Erinnerung auf,
Erinnerung an Schöneres als ich:
Erinnerung an Glück, an Menschenglück:
- ich seh′s, ich seh′s - und sterbe so".

Dies ist der Herbst: der bricht dir noch das Herz!
Flieg fort! flieg fort!

Ez már az ősz - meghalsz, ha itt időz!
Messze szállj! messze szállj!
Hegyre kúszik a nap
fel egyre fel
s közben meg-megpihen.
Minden kopár ma már!
Fáradt fonálon dalra kél,
zenél a szél.
Fut a remény -
és sír a szél.

Ez már az ősz - meghalsz, ha itt időz!
Messze szállj! messze szállj! -
Gyümölcs a fán,
remegsz, lehullsz?
Mily titkot súgott meg neked
az éj,
hogy rémülten vacogva orcád,
bíbororcád remeg? –

Te hallgatsz, nem felelsz?
Még ki beszél? -

Ez már az ősz - meghalsz, ha itt időz!
Messze szállj! messze szállj! -
„Szép nem vagyok"
- így szól az őszirózsa -,
„de szeretem az embert
és megvigasztalom -
még lássanak virágokat,
értem hajoljanak
s jaj! törjenek le -
szemükben felfénylik megint
emlékezés
emlékezés szebbre mint én vagyok:
emlékezés boldogságra, emberi boldogságra:
- látom, látom - s így meghalok!"

Ez már az ősz- meghalsz, ha itt időz!
Messze szállj! messze szállj!