Morgenstern, Christian: Die zwei Turmuhren

Zwei Kirchturmuhren schlagen hintereinander,

weil sie sonst widereinander schlagen müßten.

Sie vertragen sich wie zwei wahre Christen.

Es wäre dementsprechend zu fragen:

warum nicht auch die Völker

hintereinander statt widereinander schlagen.

Sie könnten doch wirklich ihren Zorn

auslassen, das eine hinten, das andre vorn.

Aber freilich: Kleine Beispiele von Vernunft

änderten noch nie etwas am großen Narreteispiele der Zunft.

Egymás után ütött két toronyóra,

mert ha nem ezt teszik, egyszerre ütnek.

Mint jó keresztények, békét kötöttek.

Ezzel kapcsolatban talán

megkérdhetnénk, hogy az emberek

miért egyszerre ütnek, mért nem egymás után?

Hisz kitombolhatnák rogyásig

haragjukat, egyik elől, hátul a másik.

De persze: az ész soha meg nem változtatja itt

apró példáival a céh roppant hóbortjait.