This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Mörike, Eduard: Az erdőn (Am Walde in Hungarian)

Portre of Mörike, Eduard

Am Walde (German)

Am Waldsaum kann ich lange Nachmittage,
Dem Kukuk horchend, in dem Grase liegen;
Er scheint das Tal gemächlich einzuwiegen
Im friedevollen Gleichklang seiner Klage.

Da ist mir wohl, und meine schlimmste Plage,
Den Fratzen der Gesellschaft mich zu fügen,
Hier wird sie mich doch endlich nicht bekriegen,
Wo ich auf eigne Weise mich behage.

Und wenn die feinen Leute nur erst dächten,
Wie schön Poeten ihre Zeit verschwenden,
Sie würden mich zuletzt noch gar beneiden.

Denn des Sonetts gedrängte Kränze flechten
Sich wie von selber unter meinen Händen,
Indes die Augen in der Ferne weiden.



Uploaded byKoosán Ildikó
Source of the quotationhttp://www.gedichte.xbib.de

Az erdőn (Hungarian)

Erdőszélen fűben heverve hosszan

kakukkszót hallgatok néha délután;

fénylik a völgy, ringat csöndtaván

az örömteli összhang nyugtatóan.

 

Szeretek itt, ide nem ér el nyűgöm:

az elvárásoknak illik megfelelni,

magam vagyok, nem szól ellene senki,

ha kedvemre ebben gyönyörködöm.

 

Az úri népség közben arra gondol,

jó a költőnek, távol áll a gondtól,

s végre irigyelnek engem egészen,

 

mert szonett-koszorút fonogatok egybe,

szinte magától idomul kezembe,

amíg szemem legel e szép vidéken.



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationKoosán Ildikó fordítása

minimap