Mäde, Michael: don’t be a stranger. Egy beszámoló (részletek) (don’t be a stranger. Ein Bericht (details) in Hungarian)

Eine Nacht in B.

Ich verliere Deine Stimme,
sagte sie am anderen Ende,
nur tausend Kilometer entfernt.

Ihm war, als verlöre er sie ganz.

Und nicht nur die eigne Stimme,
die heiser war von der Mühe
am Tage, sich als Mensch
zu behaupten.

 
Don’t be a stranger,
sagte sie
und er fühlte
wie der Atem
ihn verließ,
weil, immer öfter
er sich selbst
ein Fremder wird,
und es ihr
doch niemals
sein will.

 
Er wird vor ihr stehen,
sprachlos, verlegen
wie ein Schuljunge.

Aber, er wird wissen,
dass er ihr alles
zeigen muß.

Auch das Bluten
unter der Haut.

  
Unablässig träumt er
von diesen Augen,
dieser Stimme,
die reisst, immer springt
von Funkloch zu Funkloch
und doch quellklar
seine Furcht benetzt.

 
Er kennt sich nicht mehr.
Gewiss, er sieht
noch die Welt.
Und weiß um alles,
was ihn zerstört.

Doch, er ahnt wieder,
warum er noch da ist.

 
Und er sehnt sich
nach ihrerm Haar,
das, ungewaschen,
den Hals berührt.

Er sehnt sich
nach einem Alltag,
den es nie geben wird.

Er sehnt sich, ihr
Frühstück zu machen,
mit allem, was sie mag.

 
Still geworden, geht er
seinen Träumen nach.

Sie handeln von ihm
und seinem Tod.

Die Endlosschleife seines
endlichen Seins.

Egy éjszaka B-ben

Elveszítem a hangod,
mondta a másik végén,
csak ezer kilométer távolságban.

Úgy volt, mintha teljesen elvesztené.

És nem csak a saját hangját,
mely rekedt a napok
malmától, magát mint embert
megtartani.

 
Ne légy idegen,
mondta
és érezte,
ahogy a lehelet
otthagyja,
mert, mind gyakrabban
lett magának
idegen,
bár ez ő
sohasem
akart lenni.

 
Őelőtte fog állni,
szótlanul, zavartan
mint egy iskolásfiú.

De, tudni fogja,
hogy neki mindent
mutatni kell.

Még a vérzést
is a bőr alatt.

  
Folyamatosan álmodik
ezekről a  szemekről,
ezek a hangok,
mik szakítottak, mindig ugráltak
rádióadólyukból adólyukba
és mint tiszta forrás
itatta át félelmüket.

 
Többé nem ismeri magát.
Biztos, ő másik
világot lát.
És mindent tud arról,
ami őt lerombolta.

De, sejti újra,
miért van még mindig itt.

 
És vágyja
saját haját,
ami mosatlan
pihen nyakán.

Vágyik
egy mindennapra,
soha nem megadatottra.

Vágyik maga
reggelit csinálni,
bármiből, amit csak kíván.

 
Legyünk nyugodtak, elmegy
álmai után.

Tesznek felőle
és haláláról.

Végtelen hurkolása
véges létezésének.