Loerke, Oskar: Weichbild

Niemand ging verloren.
Das Korn selbst schläft gezählt in den Ähren,
Doch bangt sich ein Wehruf unstillbar.

Niemand ward erschlagen.
Doch bücken im Zwielicht sich Hände
Und waschen Blut von der Erde.

Alles hat seinen Ort: hier bin ich!
Im Garten blühn Pantoffelblumen.
Ach! und die Sterne steigen
In die verlassenen Wassertröge.

Senki sem veszett el.
A mag is megszámlálva alszik a kalászban,
jajkiáltás szól mégis olthatatlan.

Senkit meg nem öltek.
Mégis kezek moccannak a homályban,
hogy lemossák a földről a vért.

Mindennek megvan a maga helye: itt vagyok!
Papucsvirág virít a kertben.
Ó! és kiültek a csillagok
az elhagyott teknők vizére.