Lichtenstein, Alfred: Alkonyatkor (In den Abend in Hungarian)

Aus krummen Nebeln wachsen Köstlichkeiten.

Ganz winzge Dinge wurden plötzlich wichtig.

Der Himmel ist schon grün und undurchsichtig

Dort hinten, wo die blinden Hügel gleiten.

Zerlumpte Bäume strolchen in die Ferne.

Betrunkne Wiesen drehen sich im Kreise,

Und alle Flächen werden grau und weise ...

Nur Dörfer hocken leuchtend: rote Sterne –

Töppedt ködökből nyitnak ritka kincsek.

Egész csöpp dolgok: s mind egyszerre fontos.

Hályogos már az ég, zölden borongós,

messze túl, hol a vak dombok letűnnek.

Toprongyos fák a messzeségbe ingnak.

Részeg mezők forognak körbe-körbe.

S egyszerre minden felszín bölcs és szürke.

Pár falu gubbaszt még: rőt fényű csillag –