Lasker-Schüler, Else: Mutter

Ein weißer Stern singt ein Totenlied

       In der Julinacht.

Wie Sterbegeläut in der Julinacht.

Und auf dem Dach die Wolkenhand,

Die streifende feuchte Schattenhand

Sucht nach meiner Mutter.

Ich fühle mein nacktes Leben,

Es stößt sich ab vom Mutterland,

So nackt war nie mein Leben,

So in die Zeit gegeben,

Als ob ich abgeblüht

Hinter des Tages Ende,

Zwischen weiten Nächten stünde,

         Alleine.

Fehér csillag halotti éneke

     nyári éjbe zeng.

Mint lélekharang nyári éjbe zeng.

És felhőkéz a háztetőn,

a nyirkos árnyékkéz sötétedőn

keresi anyámat.

Életem érzem, mily pőre,

az anyaföldtől elszakad,

sose volt ennyire pőre,

így kivetve az időbe,

mintha hervadva már

túl a nappalon állnék,

mint messzi éjben árnyék

     magamban.