Lasker-Schüler, Else: Meinlingchen

(Meinem Jungen zu eigen)

Meinlingchen sieh mich an –

Dann schmeicheln tausend Lächeln mein Gesicht,

Und tausend Sonnenwinde streicheln meine Seele,

Hast wie ein Wirbelträumchen

Unter ihren Fittichen gelegen.

Nie war so lenzensüß mein Blut,

Als Dich mein Odem tränkte,

Die Quellen Edens müssen so geduftet haben

Bis Dich der Muttersturm

Aus süssem Dunkel

Von meinen Herzwegen pflückte

Und Dich in meine Arme legte,

In ein Bad von Küssen.

(Édes fiamnak)

Csillagocskám, nézz reám -

s ezer mosoly becézi arcomat

és ezernyi napszellő cirógatja lelkem,

szárnyuk alatt feküdtél

mint örvénylő csöppnyi álom.

Sosevolt tavaszédesen

táplált téged a vérem,

az Éden forrásai illatoztak így csak:

míg a piros vihar

édes sötétből

szívútjaimról leszakított téged,

és a karomba fektetett

csókok fürdőjébe.