Lasker-Schüler, Else: Laurencis

Ich gab dir einen Namen

Wie eine fromme Guirlande.

Darum will ich ihn

Nur immer liebend rufen.

Du siehst mich golden schimmern

Durch mein Abendherz.

Und nicht so trübe

Wie der Nebel es staubfällig färbt.

Meine Seele spielte Auferstehn,

Wenn Augen wie schlafende Täler lagen.

Und ich kenne alle Engel,

Denen habe ich von dir erzählt.

Es blüht die Aster meines Mundes

Mit deiner Lippen Rittersporn.

Und ich wache vor unserer Liebe

Denn ihre Küsse sollen Knospen bleiben.

Nevet adtam neked,

mint ájtatos koszorút.

Ezért akarom egyre

szerelmesen szólítani.

Látsz csillogni aranylón

szivem alkonyatán át,

s nem oly homályosan,

amilyennek a köd pora festi.

Föltámadást játszott a lelkem,

ha szemek alvó völgyekként feküdtek.

S ismerek minden angyalt,

és meséltem nekik rólad.

Szám őszirózsája virágzik

ajkad sarkantyúvirágaival.

S virrasztok szerelmünk előtt,

hogy csókjai bimbók maradjanak.