Lasker-Schüler, Else: Ich säume liebentlang

Ich säume liebentlang durchs Morgenlicht,

Längst lebe ich vergessen – im Gedicht.

Du hast es einmal mir gesprochen.

Ich weiß den Anfang −

Weiter weiß ich von mir nicht.

Doch hörte ich mich schluchzen im Gesang.

Es lächelten die Immortellen hold in deinem Angesicht,

Als du im Liebespsalme unserer Melodie

Die Völker tauchtest und erhobest sie.

Szerelemben várok a hajnal peremén,

hogy élek, már nem tudja más - csak költemény.

Te mondtad így énnékem egyszer.

A kezdettől tudok -

Nem tudok magamról többet én.

De hallottam, énekem mint zokog.

Arcodból szelíd szalmavirág mosolygott felém,

hogy szerelmi zsoltárunkban a népeket

megmerítetted s szálltak hangjai felett.