Lasker-Schüler, Else: Hans Ehrenbaum-Degele

Er war der Ritter in Goldrüstung.

Sein Herz ging auf sieben Rubinen.

Darum trugen seine Tage

Den lauteren Sonnenglanz.

Sein Leben war ein lyrisches Gedicht,

Die Kriegsballade sein Tod.

Er sang den Frauen Lieder

In süßerlei Abendfarben.

Goldnelken waren seine Augen;

Manchmal stand Tau in ihnen.

Einmal sagte er zu mir:

»Ich muß früh sterben.«

Da weinten wir beide

Wie nach seinem Begräbnis.

Seitdem lagen seine Hände

Oft in den meinen.

Immer hab ich sie gestreichelt,

Bis sie die Waffe ergriffen.

Színarany vértű lovag volt.

Szíve hét rubinra nyílott.

Ezért fénylettek napjai

szüntelen ünnepi csillogással.

Lírai vers volt élete,

halála harci ballada.

Hölgyeknek dalokat dalolt

édesded alkonyi színben.

Két szeme: arany szegfüvek,

oly gyakran gyűlt meg bennük harmat.

Egyszer azt mondta nekem:

„Korán kell halnom."

Sírtunk mindketten,

mint a temetése után.

Gyakran pihentette kezét

e naptól az enyémben.

Csak cirógattam szüntelen,

míg a kéz fegyvert ragadott.