Lasker-Schüler, Else: Eva

Du hast deinen Kopf tief über mich gesenkt,

Deinen Kopf mit den goldenen Lenzhaaren,

Und deine Lippen sind von rosiger Seidenweichheit,

Wie die Blüten der Bäume Edens waren.

Und die keimende Liebe ist meine Seele.

O, meine Seele ist das vertriebene Sehnen,

Du zitterst vor Ahnungen

Und weißt nicht, warum deine Träume stöhnen.

Immer liege ich auf deinem Leben,

Eine tausendstämmige Erinnerung.

Und du bist so blutjung, so adamjung…

Du hast deinen Kopf tief über mich gesenkt –.

Mélyen lehajtottad fölém a fejed

és aranyszíne volt tavaszhajadnak

s ajkad rózsásan selyempuha, mint a virágok,

melyek egykor Éden fáin fakadtak.

És csírázó szerelem a lelkem.

Ó, az én lelkem elűzött vágyakozás csak,

te borzongsz a sejtelemtől -

...s nem tudod, rád mily gyötrő álmok várnak.

S én rásúlyosodom életedre,

mint ezertörzsű emlékezés,

te oly ifjú vagy, ádámifju és…

Mélyen lehajtottad fölém a fejed.