Lasker-Schüler, Else: Es kommt der Abend

Es kommt der Abend und ich tauche in die Sterne,

Daß ich den Weg zur Heimat im Gemüte nicht verlerne

Umflorte sich auch längst mein armes Land.

Es ruhen unsere Herzen liebverwandt,

Gepaart in einer Schale:

Weiße Mandelkerne -

.....Ich weiß, du hältst wie früher meine Hand

Verwunschen in der Ewigkeit der Ferne.....

Ach meine Seele rauschte, als dein Mund es mir gestand.

Jön az est, s elmerülök a csillag-rengetegben,

hogy hazafelé szívemben az utat el ne feledjem,

már régtől fogva fátyol leng szegény földemen.

Pihen szívünk szerelmesen,

két fehér mandulamag

párosan egy hüvelyben –

... Tudom, mint régen, úgy fogtad kezem

az örök messzeség sugallta bűvöletben...

Hogy zúgott lelkem, mikor szád megvallotta nekem!