Lasker-Schüler, Else: Dem Holden

Ich taumele über deines Leibes goldene Wiese,

Es glitzern auf dem Liebespfade hin die Demantkiese

Und auch zu meinem Schoße

Führen bunterlei Türkise.

Ich suchte ewig dich - es bluten meine Fuße -

Ich löschte meinem Durst mit deines Lächelns Süße.

Und fürchte doch, daß sich das Tor

Des Traumes schließe.

Ich sende dir, eh ich ein Tropfen frühes Licht genieße,

In blauer Wolke eingehüllte Grüße

Und von der Lippe abgepflüchte eben erst erblühte Küsse.

Bevor ich schwärmend in den Morgen fließe.

Bolyongok tested arany mezején,

szerelemösvény hoz csillogó gyémántkavicsokat elém,

ölemig futó türkizek színén

vibrál a fény.

Mindig téged kerestelek - vérzik a lábom -

mosolyod édességétől csillapul szomjuságom.

Félek mégis hogy kapuját

bezárja az álom.

Míg élvezem hogy az első csöpp fény felkel

ez ajkamról leszakított először virágzó csókot vedd el

kék felhőbe burkolt üdvözletemmel

mielőtt pezsdülve felold a reggel.