Lasker-Schüler, Else: Dem Daniel Jesus Paul

Du es ist Nacht -

Wir wollen unsere Sehnsucht teilen,

Und in die Goldgebilde blicken.

Vor meinem Herzen sitzt immer eine Tote

Und bettelt um Almosen.

Und summt meine Lieder

Schon einen weißgewordenen Sommer lang.

Über den Grabweg hinweg

Wollen wir uns lieben,

Tollkühne Knaben,

Könige, die sich nur mit dem Szepter berühren!

Frage nicht - ich lausche

Deiner Augen Rauschehonig.

Die Nacht ist eine weiche Rose,

Wir wollen uns in ihren Kelch legen,

Immer ferner versinken,

Ich bin müde vom Tod!

Te, éj van -

osszuk meg sóvárgásainkat,

s nézzünk az arany jelenésbe.

Egy halott nő ül a szívem előtt

és alamizsnát koldul.

És dalaimat zümmögi

egy kifehérült nyár óta már.

Végig a sírok útjain

Szeressük egymást,

vakmerő gyermekek,

királyok, kik csak jogarral érintik egymást!

Ne kérdezz - kilesem

szemeid mámormézét.

Puha rózsa az éj,

feküdjünk kelyhe ölébe,

merüljünk egyre messzebb,

fáradt vagyok a haláltól!