Lasker-Schüler, Else: Dem Barbaren (Ich liege in den Nächten)

Ich liege in den Nächten

Auf deinem Angesicht.

Auf deines Leibes Steppe

Pflanze ich Zedern und Mandelbäume.

Ich wühle in deiner Brust unermüdlich

Nach den goldenen Freuden Pharaos.

Aber deine Lippen sind schwer,

Meine Wunder erlösen sie nicht.

Hebe doch deine Schneehimmel

Von meiner Seele –

Deine diamantnen Träume

Schneiden meine Adern auf.

Ich bin Joseph und trage einen süßen Gürtel

Um meine bunte Haut.

Dich beglückt das erschrockene Rauschen

Meiner Muscheln.

Aber dein Herz läßt keine Meere mehr ein.

O du!

Arcodnak éjeiben

fekszem én.

Tested sztyeppéin

mandulafát és cédrust ültetek.

Fáraók aranyló örömét kutatom

fáradhatatlanul a te szívedben.

Ám a te ajkad nehéz,

csodáim nem váltják meg.

Emeld fel már havas egedet

az én lelkemről -

A te gyémántálmaid

felmetszik ereimet.

Én József vagyok és édes övet hordok

sötét derekam körül.

Kagylóim ijedt zúgása

téged boldoggá tesz.

De szíved már nem fogadja be a tengert.

Ő, te!