Lasker-Schüler, Else: Dämmerung

Ich halte meine Augen halb geschlossen,

Graumütig ist mein Herz und wolkenreich.

Ich suche eine Hand, der meinen gleich...

Mich hat das Leben, ich hab es verstoßen

Und lebe angstvoll nun im Übergroßen

Im irdischen Leibe schon im Himmelreich.

Und in der Flühe war ich blütenreich

Und über Nacht froh aufgeschossen,

Vom Zauber eines Traumes übergossen –

Nun färben meine Wangen meine Spiegel bleich.

Most így hagyom szemem, félig lezárva

Szivemen ónos-felhős szürkeség

Kezem társat keres: rokon kezét

Én és az élet: egymásból kizárva

És szorongok túl nagy távlatba tárva

És földi testben már enyém az ég.

Hordtam hajnalom virágözönét

S éjjel boldogan sarjadtam sudárra,

Záporozott rám egy álom varázsa -

Most tükrök sápasztják arcom szinét.