Lasker-Schüler, Else: Chronica

Mutter und Vater sind im Himmel -

Amen

Drei Seelen breiten

Aus stillem Morgenträumen

Zum Gottland ihre Wehmut aus; -

Denn drei sind wir Schwestern,

Die vor mir träumten schon in Sphinxgestalten

Zu Pharaozeiten; -

Mich formte noch im tiefsten Weltenschoß

Die schwerste Künstlerhand.

Und wisset wer meine Brüder sind?

Sie waren die drei Könige, die gen Osten zogen

Dem weißen Sterne nach zum Gotteskind.

Aber acht Schicksale wucherten aus unserem Blut.

Vier plagen uns im Abendrot,

Vier verdunkeln uns die Morgenglut,

Sie brachten über uns Hungersnot

Und Herzensnot und Tod.

Und es steht:

Über unserem letzten Grab ihr Fortleben noch,

Den Fluch über alle Welten zu weben,

Sich ihres Bösen zu freuen.

Aber die Winde werden einst ihren Staub scheuen.

Satan, erbarme dich ihrer.

Apám és anyám az égben vannak -

Amen.

Három szív vágya

száll csöndes reggeli álmok öléből

Istenország felé; -

mert hárman vagyunk nővérek,

s már előttem álmodoztunk szfinx-alakban

a fáraók korában -

Éngem még a legmélyebb világölben

a legsúlyosabb művészkéz alakított.

És tudjátok, kik a testvéreim?

Ők voltak a Háromkirályok, kik egykor Keleten

az Istengyermekhez vonultak a fehér csillag után.

De vérünkből nyolc végzet sarjadt.

Négy alkonyatkor üldöz,

négy hajnalunkat sötétíti el,

éhínséget hoztak reánk

és halált, szívszorongást.

És írva áll:

túlélik majd végső sírunkat is,

átkot szőni mind a világra,

gonoszságuknak örülni.

De poruktól majd a szelek is iszonyodnak.

Sátán, könyörülj rajtuk.