Lasker-Schüler, Else: An mein Kind
|
An mein Kind (German)Immer wieder wirst du mir Im scheidenden Jahre sterben, mein Kind,
Wenn das Laub zerfließt Und die Zweige schmal werden.
Mit den roten Rosen Hast du den Tod bitter gekostet,
Nicht ein einziges welkendes Pochen Blieb dir erspart.
Darum weine ich sehr, ewiglich… In der Nacht meines Herzens.
Noch seufzen aus mir die Schlummerlieder, Die dich in den Todesschlaf schluchzten,
Und meine Augen wenden sich nicht mehr Der Welt zu;
Das Grün des Laubes tut ihnen weh. - Aber der Ewige wohnt in mir.
Die Liebe zu dir ist das Bildnis, Das man sich von Gott machen darf.
Ich sah auch die Engel im Weinen, Im Wind und im Schneeregen.
Sie schwebten… In einer himmlischen Luft.
Wenn der Mond in Blüte steht Gleicht er deinem Leben, mein Kind.
Und ich mag nicht hinsehen Wie der lichtspendende Falter sorglos dahinschwebt.
Nie ahnte ich den Tod - Spüren um dich, mein Kind -
Und ich liebe des Zimmers Wände, Die ich bemale mit deinem Knabenantlitz.
Die Sterne, die in diesem Monat So viele sprühend ins Leben fallen, Tropfen schwer auf mein Herz.
|
Gyermekemhez (Hungarian)Mindig, ha fordul az év, számomra újra meghalsz, Gyermekem,
mikor szétfolyik a lomb és elvékonyodnak az ágak.
Piros rózsáiddal keserűn megkóstoltad a halált,
egyetlen hervadt dobogástól sem kímélt a sors.
Ezért sírok, csak sírok én örökre... szivem sötét éjszakáján.
Még sóhajtnak számból az altatódalok, mikkel örök álomba zokogtalak,
szemeim többé nem fordulnak már a világ felé;
a lombok zöldje fáj nekik. - Ám az Örökkévaló bennem lakik.
Szeretetem irántad az a képmás, mit Istenről magamnak faragnom szabad.
Láttam, az angyalok mint sírtak a szélben és havas esőben.
Ott lebegtek... égi levegőben.
Ha virágjában áll a hold, életedhez hasonló, Gyermekem.
És már nem tudok odanézni, ha a fényt hozó lepke gondtalan lebeg.
Sose sejtettem a halált körötted, Gyermekem -
És szeretem a szoba falait, mit telerajzolok gyerekarcoddal.
Oly sok csillag fut le szikrázva az életbe ebben a hónapban - s mindnek súlya szívemre hull.
|
