Lasker-Schüler, Else: An Tristan

Ich kann nicht schlafen mehr,

Immer schüttelst du Gold über mich.

Und eine Glocke ist mein Ohr,

Wem vertraust du dich?

So hell wie du,

Blühen die Sträucher im Himmel.

Engel pflücken sich dein Lächeln

Und schenken es den Kindern.

Die spielen Sonne damit

Ja…

Nem alhatom többé,

mindig aranyat szórsz rám.

Fülem haranggá változott,

mondd, kiben bízol?

Fénylőn, mint te,

nyílnak az égben a bokrok.

Angyalok szedik róluk mosolyod

s gyermekeknek ajándékozzák.

Ők napot játszanak véle,

Igen…