Lasker-Schüler, Else: Abdul Antinous

Deine Schlankheit fließt wie dunkles Geschmeide.

O, du meine wilde Mitternachtssonne,

Küsse mein Herz, meine rotpochende Erde.

Wie groß aufgetan deine Augen sind,

Du hast den Himmel gesehn

So nah, so tief.

Und ich habe auf deiner Schulter

Mein Land gebaut

Wo bist du?

Zögernd wie dein Fuß ist der Weg -

Sterne werden meine Blutstropfen…

Du, ich liebe dich, ich liebe dich.

Mint fekete ékszer siklik karcsúságod,

ó te, vad éjféli napom,

csókold meg szívemet, pirosan lüktető földemet.

Milyen tágra tárult a szemed

A mennyet láttad

oly közelről, mélyen.

S én válladra építettem

országomat -

Hol vagy?

Tétovázik mint lábod az út -

Vérem cseppjei csillaggá válnak…

Te, szeretlek, szeretlek.