Lasker-Schüler, Else: Über glitzernden Kies

Könnt ich nach Haus-

Die Lichte gehen aus-

Erlischt ihr letzter Gruß.

Wo soll ich hin?

Oh Mutter mein, weißt du’s?

Auch unser Garten ist gestorben!...

Es liegt ein grauer Nelkenstrauß

Im Winkel wo im Elternhaus,

Er hatte große Sorgfalt sich erworben.

Umkränzte das Willkommen an den Toren

Und gab sich ganz in seiner Farbe aus.

Oh liebe Mutter!...

Versprühte Abendrot

Am Morgen weiche Sehnsucht aus

Bevor die Welt in Schmach und Not.

Ich habe keine Schwestern mehr und keine Brüder.

Der Winter spielte mit dem Tode in den Nestern

Und Reif erstarrte alle Liebeslieder.

Mennék haza -

Tűnik a fény tova -

köszön és lepihen.

Hová legyek?

Anyám, felelj nekem!

Kertünk halott, a gaz benőtte.

Szürke szegfűcsokor pora

egy zúgban otthon vár haza.

Oly nagy gonddal kötötték egykor össze.

Kapunk a hazatérőt üdvözölte

s a színes igyekezet volt maga.

Ó drága Anyám!

Pirosló alkonyat,

a vágy reggelre már oda

s a világ szégyent s bajt fogant.

Nincs nővérem már és nincs már fivérem.

A fészkekben a tél eljátszott a halállal

s a szerelmi dal megdermedt a dérben.