Kolleritsch, Alfred: Es macht mir immer weniger
|
Es macht mir immer weniger (German)Es macht mir immer weniger Mühe, aufzustehen. Das ist kein Zeichen von Glück. Ich gehe vor das Haus und sehe das verbrannte Gras, auf den Gartenbänken und Stühlen liegt kein Tau, der grüne Gartenschlauch ist nicht der gartenschlauch, von dem ich geträumt habe.
Da fällt mir ein, daß ich vergessen habe, an dich nicht zu denken. Deine Gegenwart siedet in mir mit dem alten Gebrumm. Das Schildenkrötennot Zenons bleibt mir auf den Fersen. Du gehst weg, ich stehe still, die Entfernung ändert nichts an der Nähe.
Über mich selbst fallen mir nur Dinge ein, die ich sehe, jede kante, jede Linie ist ein Rand, ein Ufer, an dem es aufhört.
Tische, Flaschen, Stachelbeersträucher, eine vertrocknete Maus, ich halte mich hin, aber nicht wie ein Saugnapf. Das Äußerste ist die Gleichgültigkeit und ihre Enzyklopädie, ein Sommermorgen mit wenig Freude am Weiterlesen in Flauberts "Bouvard et Pécuchet".
Von dir kommt kein Brief, keine Karte. Ich vergleiche das mit dem, was du gesagt hast. Ich bleibe übrig, so kurz, daß ich unnachweisbar bin, blutstürzlerisch schnell auf der Schwelle verschwunden.
|
Egyre kevesebb fáradságot (Hungarian)Egyre kevesebb fáradságot jelent a felkelés. Ez nem a boldogság jele. A ház elé megyek s nézem a felperzselt füvet, nincs harmat a kerti székeken, se a padokon, a zöld kerti locsoló nem az a kerti locsoló, amelyről álmodtam.
És itt eszembe jut: Elfelejtettem, hogy rád gondolnom nem szabad. A jelenléted forr énbennem a régi mormogással. Zenon teknősbéka-veszélye a sarkamban marad. Te elmégy, én mozdulatlan állok, távolodásod nem változtat a közelségeden.
Magamról csak oly dolgok jutnak eszembe, miket látok, minden szegély, minden vonal a pereme valaminek, part, amelyen befejeződik.
Asztalok, palackok, egresbokrok, egy elszáradt egér, odatartom magamat, de nem mint egy szívóka. Ami mindenen eluralkodik, az a közöny és az ő enciklopédiája, nyári reggel, kevés örömet ad, hogy tovább olvasom Flaubert „Bouvard et Pécuchet"-jét
Nem jön tőled se levél, se lap. Összehasonlítom ezt azzal, amit mondtál. Oly rövid időre maradok meg, hogy nem is vagyok bizonyítható mint vérhányás oly gyorsan eltűnök a küszöbről.
|
