Huelsenbeck, Richard: Dada-pánsíp (Dada-Schalmei in Hungarian)

Auf der Flöte groß und bieder

Spielt der Dadaiste wieder,

da am Fluß die Grille zirpt

Und der Mond die Nacht umwirbt,

Tandaradei.

Ach, die Seele ist so trocken

Und der Kopf ist ganz verwirrt,

Oben, wo die Wolken hocken,

Grausiges Gevögel schwirrt,

Tandaradei.

Ja, ich spiele ein Adagio

Für die Braut, die nun schon tot ist,

Nenn es Wehmut, nenn es Quatsch,- O

Mensch, du irrst so lang du Brot ißt,

Tandaradei.

In die Geisterwelt entschwebt sie,

Nähernd sich der Morgenröte,

An den großen Gletschern klebt sie

Wie ein Reim vom alten Goethe.

Tandaradei.

Dadaistisch sei dies Liedlein,

Das ich Euch zum besten gebe,

Auf zwei Flügeln wie ein Flieglein

Steig es langsam in die Schwebe.

Tandaradei.

Denk an Tzara denk an Arpen,

An den großen Huelsenbeck!

Sípot, mely derék nagy guszta,

Fúj megint a dadaista,

Mert tücsök szól a folyónál,

És a hold az éjben kószál,

Tandori-daj.*

Ah, a lélek oly kiszáradt,

És a fő oly hányatott,

Fenn, hol felhők guggolásznak,

Szállnak rémmadárrajok:

Tandori-daj.

Játszom, úgy biz, egy adagiót,

Jaj, már holt menyasszonyomnak,

Mondd, szívsajgás, mondd, hogy habcsók,

Ó, tévedsz, míg por nem oktat,

Tandori-daj.

Szellemvilágon lebegve

Járdal, hajnal délibábja,

Rátapad nagy gleccserekre,

Mint nagy Goethénk ríme-szárnya,

Tandori-daj.

Dadaista énekecske,

Lényegem, mit adhatok,

Két kis szárnyon, mint legyecske,

Megdünnyög és elforog.

Tandori-daj.

Gondolj Arpra és Tzarára,

A nagy Huelsenbeck papára!

* Az eredeti szövegben: Tandaradei. A szerk.