Heyse, Paul: Légy türelmes... (Über ein Stündlein in Hungarian)

Dulde, gedulde dich fein!

Über ein Stündlein

Ist deine Kammer voll Sonne.

Über den First, wo die Glocken hangen,

Ist schon lange der Schein gegangen,

Ging in Türmers Fenster ein.

Wer am nächsten dem Sturm der Glocken,

Einsam wohnt er, oft erschrocken,

Doch am frühsten tröstet ihn Sonnenschein.

Wer in tiefen Gassen gebaut,

Hütt' an Hüttlein lehnt sich traut,

Glocken haben ihn nie erschüttert,

Wetterstrahl ihn nie umzittert,

Aber spät sein Morgen graut.

Höh' und Tiefe hat Lust und Leid.

Sag ihm ab, dem törigen Neid:

Andrer Gram birgt andre Wonne.

Dulde, gedulde dich fein!

Über ein Stündlein

Ist deine Kammer voll Sonne.

Tűrj, csak tűrtőztesd magad!

Egy órácska alatt

nap tölti be kis szobádat.

Rég a harangtorony fölé szállt

a napsugár, aztán besétált

a toronyőr ablaküvegén.

Ki őrjöngő harangok mellett

egymaga él s gyakran retteg,

először vigasztalja azt a fény.

Ki a sikátort lakja, lent,

hol a sok viskó mereng,

az nem féli a harangot,

villám körötte sose csapkod,

de reggele későn dereng.

Van kéje, búja magasnak, mélynek.

Csapd el a balga irigységet:

Más gyönyört rejt másfajta bánat.

Tűrj, csak tűrtőztesd magad!

Egy órácska alatt

nap tölti be kis szobádat.