Hesse, Hermann: Knarren eines geknickten Astes

Splittrig geknickter Ast,

Hangend schon Jahr um Jahr,

Trocken knarrt er im Wind sein Lied,

Ohne Laub ohne Rinde,

Kahl, fahl, zu langen Lebens,

Zu langen Sterbens müd.

Hart klingt und zäh sein Gesang,

Klingt trotzig, klingt heimlich bang

Noch einen Sommer,

Noch einen Winter lang.

Tövéből lehasadt ág…

Így csüng már évek óta,

szikkadtan nyikorogja a szélbe énekét,

lombja lehullt, kérge levedlett,

csupasz s fakó, a hosszú élet,

s hosszú halál elgyötörte,

keményen, szívósan zengi dalát,

szól dacosan, félelem hatja át,

szól még egy télen,

még egy nyáron át.