Hennings, Emmy: Morfium (Morfin in Hungarian)

Wir warten auf ein letztes Abenteuer

Was kümmert uns der Sonnenschein?

Hochaufgetürmte Tage stürzen ein

Unruhige Nächte - Gebet im Fegefeuer.

Wir lesen auch nicht mehr die Tagespost

Nur manchmal lächeln wir still in die Kissen,

Weil wir alles wissen, und gerissen

Fliegen wir hin und her im Fieberfrost.

Mögen Menschen eilen und streben

Heut fällt der Regen noch trüber

Wir treiben haltlos durchs Leben

Und schlafen, verwirrt, hinüber...

Várunk egy utolsó kalandra

Mi árthat nekünk a napsütésbe?

Tornyosuló napok nyugtalan éjekbe

Omlanak mint ima purgatóriumba.

Már nem olvassuk a Nap Híreit

Néha csendben párnánkba nevetünk,

Mert mindent tudunk és elvetünk

Hidegleléstől fel-le szállva itt.

A népség rohanni és törtetni szeret

A ma hulló eső még homályosabb

Megállás nélkül űz minket az élet

De zavart álmunk rajta túlmutat…