Heine, Heinrich: Vermächtnis

Nun mein Leben geht zu End',

Mach ich auch mein Testament;

Christlich will ich drin bedenken

Meine Feinde mit Geschenken.

Diese würd'gen, tugendfesten

Widersacher sollen erben

All mein Siechtum und Verderben,

Meine sämtlichen Gebresten.

Ich vermach euch die Koliken,

Die den Bauch wie Zangen zwicken,

Harnbeschwerden, die perfiden

Preußischen Hämorrhoiden.

Meine Krämpfe sollt ihr haben,

Speichelfluß und Gliederzucken,

Knochendarre in dem Rucken,

Lauter schöne Gottesgaben.

Kodizill zu dem Vermächtnis:

In Vergessenheit versenken

Soll der Herr eu'r Angedenken,

Er vertilge eu'r Gedächtnis.

Most, hogy közeleg a vég,

hagyakoznom illenék;

- mit is hagyjak keresztényül

ellenimnek örökrészül?

Erénydús üldözőimre

nyavalyáim, száz kórságom,

számtalan nyomorúságom

hagyom örökségbe rendre.

Mi fogóként tépte gyomrom,

kólikám rátok ragadjon,

rátok hólyag-baj s az álnok

porosz végbél-szaggatások.

A gerincem sorvadását

s görcseim rátok testálom,

rángásom és nyáladzásom -

a sok szép istenáldását.

Záradékul még csak egyet:

süllyessze el az Úristen,

gyorsan pusztítsa el innen

nyomát is emléketeknek!