Handke, Peter: Birtokviszonyok (részlet) (Die Besitzverhältnisse (detail) in Hungarian)

Mit dem Wort ICH fangen schon die Schwierigkeiten an.

Mehrere Herren
haben schon vor geraumer Zeit einige Flaschen Sekt bestellt;
ein Reisender
kehrt aus dem Speisewagen zum Abteil zurück
die Hundertmeterläufer
versammeln sidi nach dem Fehlstart wieder vor den Startlöchern;
und der Kriegsversehrte
locht in der Bahnhofsperre die Fahrkarten:

WO bleibt UNSER Sekt? rufen die Herren dem Kellner zu, der ohne ihren Sekt
an den Herren vorbeieilt;
das ist MEIN Platz! ruft der Reisende dem anderen Reisenden zu, der sich auf
seinem Platz breitgemacht hat;
verzieh dich aus MEINEM Startloch! ruft der Hundertmeterläufer dem andern
Hundertmeterläufer zu, der mit der Schuhspitze das Startloch des ersten
Hundertmeterläufers erweitert;
ich lasse mir MEINEN Stolz nicht rauben! ruft der Kriegsversehrte dem
Betrunkenen zu, der ihm, indem er sich über die Arbeit in der Bahnhofssperre
lustig macht, seinen Stolz rauben will:

MEIN:
der Machtspruch des Herrschers über SEINE Untertanen
die Dankadresse der Untertanen an IHREN Herrscher
die Anklagemöglichkeit des Beraubten
die Verteidigungsmöglichkeit des Räubers
die Hilfsmöglichkeit des seiner selbst nicht mehr Bewußten
die Bestätigungsmöglichkeit des Selbstbewußten:

Das war MEINE Stunde! schreibt der Staatsmann in seinen Erinnerungen;
das ist MEIN Bild! ruft verwundert der zum ersten Mal Abgebildete;
MEIN Patient hat flüssige Nahrung zu sich nehmen können! ist die Auskunft
des Arztes, als für den Kranken wieder Hoffnung besteht;
das ist MEIN Berg! notiert der Erstbesteiger ins Tagebuch, nachdem er den
Wimpel seines Landes in den Schnee auf dem Gipfel gesteckt hat…

Már az ÉN szóval megkezdődnek a nehézségek.

Néhány úr
már vagy egy órája megrendelt egy üveg pezsgőt;
egy utas
visszatér az étkezőkocsiból a fülkébe;
a százméteres síkfutók
a rossz rajt után újra gyülekeznek
a rajtgödröknél;
és a hadirokkant
jegyeket lyukaszt a pályaudvari bejáratnál:

Hol késik a MI pezsgőnk? kiáltják oda az urak a pincérnek,
aki épp elsiet az urak mellett, de nem hozza az ő pezsgőjüket;
node ez az ÉN helyem, förmed rá az utas a másik utasra;
aki már letelepedett az ő helyére;
eriggy innen az ÉN rajtgödrömből! szól rá a százméteres
síkfutó a másik százméteres síkfutóra, aki cipője orrával már
az elébbi százméteres síkfutó rajtgödrét tágítgatja;
az ÉN becsületes munkámat nem hagyom csak úgy sértegetni!
harsogja a hadirokkant a részegnek, aki gúnyolódik az efféle
lyuggatófoglalkozáson, s ezzel az ő becsületes munkáját sértegeti:

Az ÉN - az ENYÉM :
az uralkodószemély hatalmi szava az Ő alattvalói felett
az alattvalók köszönetnyilvánítása az Ő uralkodójuknak
a megrabolt vádemelési lehetősége
a rabló védekezési lehetősége
az öntudatuk-veszítettek utolsó szalmaszála
az öntudatosan feszítők önigazolása:

Ez volt az ÉN pillanatom! írja emlékirataiban az államférfi;
ez az ÉN képmásom! kiált fel csodálkozva, akit első ízben festettek le;
az ÉN betegem már folyékony táplálékot vett magához! ad
felvilágosítást az orvos, amikor a beteg esetében újra van remény;
ez az ÉN hegyem! jegyzi fel naplójába a hegymászó, aki
elsőként tűzi ki országa lobogóját a meghódított csúcs havába…