Hagelstange, Rudolf: [Tág körben lengve] ([Weit in die Runde] in Hungarian)

Weit in die Runde schwingts wie Taubenflug,
der Campanile bebt in den Gewölben.
Ein Baldachin von einer bläulich-gelben
rauschenden Seide, die ein Wolkenzug
 
durchwirkt mit lichterfüllten Ornamenten,
spannt sich der Himmel über Platz und Dom,
und aus den Gassen drängt der Menschen Strom,
die sich gleich Euch von ihrem Schatten trennten.
 
Sie wandeln redend, lachend im Gewimmel
und spreizen sich, wie Vögel ihr Gefieder,
und freuen sich, in großer Schar zu sein.
 
Dann kommt des Mondes Sichel, schlitzt den Himmel.
Er stürzt, und Dunkel fällt hernieder.
Und nun beginnt Ihr, wieder wahr zu sein.
 
 
In 1946, war Hagelstanges Sonettzyklus "Venezianisches Credo" erschienen.

Tág körben lengve mint galambröpte,
a Campanile átremeg a boltívekbe.
Egy baldachin kékes-sárga selyme,
amit rohanó felhővonat visz körbe
 
díszekkel telve, sugárzó fénytől
feszül égi ívén a tér és dóm felett,
és a sikátorokban emberár hemzsegett,
mely azonnal elvált árnyékától.
 
Beszélve járkál, tolong kacagva
és terpeszt, mint tollát a madár,
és örömmel tölti el a nagy csapat.
 
Majd a hold sarlója érkezik, az eget hasítva.
Elbukik, és alá sötét hull már.
És aztán újrakezdi; legyen megint igaz.
 
 
1946-ban jelent meg a költő „Velencei Credo” c. szonettsorozatot tartalmazó kötete.