Hölderlin, Friedrich: Az élet dele (Hälfte des lebens in Hungarian)

Mit gelben Birnen hänget

Und voll mit wilden Rosen

Das Land in den See,

Ihr holden Schwäne,

Und trunken von Küssen

Tunkt ihr das Haupt

Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn

Es Winter ist, die Blumen, und wo

Den Sonnenschein,

Und Schatten der Erde?

Die Mauern stehn

Sprachlos und kalt, im Winde

Klirren die Fahnen.

Sárgás körtéivel dől,

vad rózsákkal rakottan

a tóba a táj;

ti nyájas hattyúk,

csókittasan

hajtjátok a

szentjózan vízbe a főtök.

Jaj nékem, hol veszem,

ha tél jön, a virágot és hol

a napsugarat

s árnyát is a földnek ?

Hideg falak

állnak némán, a szélben

zirren a zászló.