Grillparzer, Franz: Zwischen Gaeta und Capua

Schöner und schöner

Schmückt sich der Plan,

Schmeichelnde Lüfte

Wehen mich an;

Fort aus der Prosa

Lasten und Müh,

Zieh' ich zum Lande

Der Poesie.

Goldner die Sonne,

Blauer die Luft,

Grüner die Grüne,

Würz'ger der Duft!

Dort an dem Maishalm,

Schwellend von Saft,

Sträubt sich der Aloe

Störrische Kraft!

Oelbaum, Cypresse,

Blond du, du braun,

Nickt ihr wie zierliche

Grüßende Frau'n?

Was glänzt im Laube,

Funkelnd wie Gold?

Ha, Pomeranze,

Birgst du dich hold?

Apfel der Schönheit!

Paris Natur

Gab dich Neapolis

Reizender Flur.

Ehrlicher Weinstock,

Nützest nicht bloß,

Schlingst hier zum Kranz den

Grünenden Schoß.

Ueberall Schönheit,

Ueberall Glanz!

Was bei uns schreitet,

Schwebt hier im Tanz.

Trotz'ger Poseidon!

Wärest du dieß,

Der drunten scherzt und

Murmelt so süß?

Und dieß, halb Wiese,

Halb Aether zu schau'n,

Es wär' des Meeres

Furchtbares Grau'n?

Hier will ich wohnen!

Göttliche du,

Bringst du, Parthenope,

Wogen zur Ruh?

Nun denn, versuch' es,

Eden der Lust,

Ebne die Wogen

Auch dieser Brust.

Színesedik már

itt a vidék,

lanyha fuvalmat

hordoz a lég.

Tűnjön a próza,

gond s a teher.

Líra, honodba

szárnyalok el.

Ott a nap izzóbb,

rét füve szebb,

ég lege kéklőbb,

fűszeresebb.

Tengeriszárból

szökken elő

ott nemes áloe,

büszke erő.

Ciprus, olajfa

bókol amott,

vagy szőke és barna

lányok azok ?

Lomb köze villog,

mint az arany.

Ejha, te bujkálsz,

szende narancs ?

Ó, aranyalma!

Fáidon ég

Páris ajándoka,

nápolyi rét.

Puszta haszonnál

többet is ád,

zöld koszorút fon a

zsenge borág.

Mennyei képek

fénye remeg,

s még a nehézkes is

táncra lebeg.

Mormol a hullám

dallamosan.

Durva Poseidon,

tőled e hang ?

Éter-e, róna-e?

kérdi a szem.

Ilyen a tenger?

El se hiszem.

Isteni Nápoly,

itt maradok!

Várja-e réved a

kósza habot?

Édeni szépség

tája, te intsd

csendre viharzó

keblemet is!