Grass, Günter: Freitag

Grüne Heringe,
in Zeitung gewickelt,
trug ich nach Hause.

Sonnig und frostig
war das Wetter.
Hausmeister streuten Sand.

Im Treppenhaus erst
begannen Heringe
die Zeitung zu durchnässen.

So mußte ich Zeitungspapier
von Heringen kratzen,
bevor ich Heringe ausnehmen konnte.

Schuppen sprangen
und lenkten mich ab,
weil Sonnenlicht in die Küche fiel.

Während ich Heringe ausnahm,
las ich in jener Tageszeitung,
die feucht und nicht neu war.

Sieben Heringe bargen Rogen,
voller Milch waren vier;
die Zeitung jedoch war an einem Dienstag erschienen.

Schlimm sah es in der Welt aus:
Kredite wurden verweigert.
Ich aber wälzte grüne Heringe in trockenem Mehl.

Als aber Heringe in der Pfanne erschraken,
wollte auch ich düster und freudlos
über die Pfanne hinwegsprechen.

Wer aber
mag grünen Heringen
vom Untergang predigen?

Pár zöldheringet
vittem ebédre
ujságpapírban.

Fénylett a napban
a fagyos járda.
Homokot szórtak a házmesterek.

A lépcsőházban
vettem csak észre,
hogy átázott az ujságpapír.

Ezért sorjában minden heringről
az újságpapirt
szépen levakartam.

Pikkelyek pattogtak
s meg-megcsillantak,
mert a konyhába a nap besütött.

Mig a heringeket igy kipakoltam, 
beleolvastam a szétrongyolódott
régi újságba.

Hét hering ikrás volt
és tejes volt négy,
az újság pedig egy keddi napon jelent meg.

Rosszul állnak a világ dolgai:
nem hisz már senkinek senki.
De én azért a zöldheringeket lisztbe forgattam.

Mégis mikor a zöldheringek sirni kezdtek a forró olajban,
már-már én is a serpenyő felett
sivár s lemondó beszédbe kezdtem.

De kinek van szive,
zöldheringeknek
prédikálni a pusztulásról?