Goll, Yvan: A vágyakozás karavánja (Karawane der Sehnsucht in Hungarian)

Unsrer Sehnsucht lange Karawane

Findet nie die Oase der Schatten und Nymphen!

Liebe versengt uns, Vögel des Schmerzes

Fressen immerzu unser Herz aus.

Ach wir wissen von kühlen Wassern und Winden:

Überall könnte Elysium sein!

Aber wir wandern, wir wandern immer in Sehnsucht!

Irgendwo springt ein Mensch aus dem Fenster,

Einen Stern zu haschen, und stirbt dafür,

Irgendeiner sucht im Panoptikum

Seinen wächsernen Traum und liebt ihn–

Aber ein Feuerland brennt uns allen im lechzenden Herzen,

Ach, und flössen Nil und Niagara

Über uns hin, wir schrien nur durstiger auf!

Vágyakozásunk hosszú karavánja

sosem lel árnyas-nimfás oázist!

Szerelem perzsel minket, a kin madarai

újra meg újra fölfalják a szívünk.

Ó, hogyne tudnánk hűs vizekről és szelekről:

lehetne bárhol Elysium!

De mi csak vonulunk és vágyakozunk!

Valahol valaki egy csillag után kap

az ablakon át; kiugrik, meghal érte.

Más a panoptikumban keresi

viasz-álmát; megleli, beleszeret –

de az a tűzföld ott ég a mi sóvár szívünkben,

és ha a Nílus vagy a Niagara zúg át

fölöttünk, még szomjasabban fölüvöltünk!