Goethe, Johann Wolfgang von: Mignon (Mignon in Hungarian)

Kennst du das Land, wo die Zitronen blühn,
Im dunklen Laub die Goldorangen glühn,
Ein sanfter Wind vom blauen Himmel weht,
Die Myrte still und hoch der Lorbeer steht?
Kennst du es wohl?
        Dahin, dahin
Möcht ich mit dir, o mein Geliebter, ziehn!

Kennst du das Haus? Auf Säulen ruht sein Dach.
Es glänzt der Saal, es schimmert das Gemach
Und Marmorbilder stehn und sehn mich an:
Was hat man dir, du armes Kind, getan?-
Kennst du es wohl?
        Dahin, dahin
Möcht ich mit dir, o mein Beschützer, ziehn!

Kennst du den Berg und seinen Wolkensteg?
Das Maultier sucht im Nebel seinen Weg.
In Hoehlen wohnt der Drachen alte Brut.
Es stuerzt der Fels und über ihn die Flut.
Kennst du ihn wohl?
        Dahin, dahin
Geht unser Weg.
O Vater, lass uns ziehn!

Tudod, hol a hon, citrom hona,
Lomb- sűrűn ég a narancs aranya,
Szelíd szél száll kék ég felől,
Babér áll, mirtusz a csöndbe dől:
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Kedvesem, véled legyen ez enyém!
 
Tudod, hol a ház? Oszlop s tető,
Terem, kis kamra, derengető;
És márványszobrok, kő szemek
Kérdik: Mit tettél, szegény gyerek?
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Védőm, véled legyen ez enyém!
 
Tudod, hol a hegy? Felhő- foka?
Ködön öszvér törtetne, hova?
Barlangján sárkány-fatty kuporog,
Szikla szakad, vele víz zuhog.
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Atyám, megyek! Véled legyen ez enyém!