George, Stefan: Aphorismen, Zitate

Reim ist bloß ein Wortspiel wenn zwischen den durch den Reim verbundenen Worten keine innere Verbindung besteht.

    
Wenn ein Hunde die Peterskirche anp…,
so bleibt sie darum doch, was sie ist.

                    ***    

      
Es ist nicht die Aufgabe des Übersetzers von Lyrik, einen fremdländischen Verfasser einzuführen, sondern ihm in der eigenen Sprache ein Denkmal zu setzen.

  
    
    

      
               ***


Hinweg mit seelen mit höhen und himmeln
Wir brauchen nur staub: wir die kriechen und                                                             wimmeln.
     

               ***


Den wert der dichtung entscheidet nicht der sinn (sonst wäre sie etwa weisheit gelahrtheit) sondern die form, d. h. durchaus nichts äusserliches sondern jenes tief erregende in mass und klang wodurch zu allen zeiten die Ursprünglichen die Meister sich von den nachfahren den künstlern zweiter ordnung unterschieden haben.

A rím puszta szójáték, ha a rímek összekapcsolta szavak között nincs semmi benső összefüggés.

Ezek szerint a világirodalom rímes verseinek túlnyomó többsége szójátékoktól hemzseg, Stefan George versei is..., pl. scherz – schmerz = tréfa – fájdalom, beet – geht = virágágyás – megy, halt – lallt = megállás – gügyög, reich – bleich = gazdag – sápadt, sőt anpisst – ist = lepisál – van:

Noha dómot, templomot eb lepi...,
attól a dóm ebül nem is áll.

(Szó szerint: attól még az a templom templom marad, az marad, ami.)

Ha ez nem így volna, teljesen értelmetlen dolog volna verseket fordítani; így csak néha értelmetlen dolog.

Egyébiránt a németben – akárcsak az angolban vagy a franciában – sokkal kevesebb rímlehetőség van, mint a magyarban, és a rímek nagy része kézenfekvő és gyakran látott rím, akárkinek eszébe juthatnak, anyanyelvi szintű nyelvtudás sem kell hozzá, ennélfogva még csak nem is szójátékjellegűek, hiszen a szójátéknak meglepőnek, váratlannak kell lennie.


                  ***

A versfordítónak nem az a dolga, hogy bemutasson valamely külföldi szerzőt, hanem hogy a maga nyelvén állítson neki emlékművet.

A mondat második felével egyet lehet érteni – de aztán olyan is legyen az a fordítás, hogy a fordító joggal mondhassa: exegi monumentum, emlékművet állítottam. Ez néha sikerül...

               ***

A lélek, a szárny mi? El vele, dobd el!
Hisz csak bicegünk mi: kezünkbe a bot kell.

                  ***


A vers értékét nem a jelentés adja (hiszen akkor az csak okítás, tudálékoskodás volna), hanem a forma, de nem a külsődleges forma, hanem az a mélyen felkavaró hanganyagszervezés, amely az eredeti mestereket minden korban megkülönböztette a nyomukban haladó másodrangú művészektől.