Eichendorff, Joseph von: A két legény (Die zwei Gesellen in Hungarian)
|
|
Die zwei Gesellen (German)Es zogen zwei rüstge Gesellen Zum erstenmal von Haus, So jubelnd recht in die hellen, Klingenden, singenden Wellen Des vollen Frühlings hinaus.
Die strebten nach hohen Dingen, Die wollten, trotz Lust und Schmerz, Was Rechts in der Welt vollbringen, Und wem sie vorübergingen, Dem lachten Sinn und Herz. -
Der erste, der fand ein Liebchen, Die Schwieger kauft′ Hof und Haus; Der wiegte gar bald ein Bübchen, Und sah aus heimlichem Stübchen Behaglich ins Feld hinaus.
Dem zweiten sangen und logen Die tausend Stimmen im Grund, Verlockend′ Sirenen, un zogen Ihn in der buhlenden Wogen Farbig klingenden Schlund.
Und wie er auftaucht vom Schlunde, Da war er müde und alt, Sein Schifflein das lag im Grunde, So still wars rings in der Runde, Und über die Wasser wehts kalt.
Es singen und klingen die Wellen Des Frühlings wohl über mir; Und seh ich so kecke Gesellen, Die Tränen im Auge mir schwellen - Ach Gott, führ mich liebreich zu Dir!
|
A két legény (Hungarian)Először szállt hajóra két izmos, ifju legény, ujjongva szállt a ragyogva csengő, zengő habokra szép tavasz idején.
Dicső dolgokra törtek, bú és öröm között használni akartak e földnek, s másokra, ha szembejöttek, szíves mosolyuk sütött.
Egyik mátkára talált, s jól termettek a földjei, s ringatta picinyke fiát, hol a meghitt kis szobából nézett a mezőre ki.
A másikat hazug ének, ezer hang hívta már, s csábították a szirének szerelmeskedni a mélyek felé, hol zeng az ár.
S hogy fölmerült valahára, fáradt volt és öreg, elsüllyedt régen a bárka, csend ült a tengerárra, s szél fújt, metszőn hideg.
A hullámok zenélnek, tavasz ideje van; indulnak hetyke legények, s a szememben könnyek égnek – Vígy minket egedbe, Uram!
|
