Eichendorff, Joseph von: A beteg gyerek (Das kranke Kind in Hungarian)

Die Gegend lag so helle,

Die Sonne schien so warm,

Es sonnt sich auf der Schwelle

Ein Kindlein krank und arm.

Geputzt zum Sonntag heute

Ziehn sie das Tal entlang,

Das Kind grüßt alle Leute,

Doch niemand sagt ihm Dank.

Viel Kinder jauchzen ferne,

So schön ist's auf der Welt!

Ging' auch spazieren gerne,

Doch müde stürzt's im Feld.

"Ach Vater, liebe Mutter,

Helft mir in meiner Not! -"

Du armes Kind! die ruhen

Ja unterm Grase tot.

Und so im Gras alleine

Das kranke Kindlein blieb,

Frug keiner, was es weine,

Hat jeder seins nur lieb.

Die Abendglocken klangen

Schon durch die stille Welt,

Die Engel Gottes sangen

Und gingen übers Feld.

Und als die Nacht gekommen

Und alles das Kind verließ,

Sie haben's mitgenommen,

Nun spielt's im Paradies.

Környék a csendben fénylik

a nap süt melegen,

s a küszöbön napozik

egy gyerek betegen.

Ünneplősen kikenve

megy a nép az utcán,

köszönt minden embert, de

egy sem veszi tudván.

Sok gyerek kiáltja, a

világ oly gyönyörű!

Ő is ott sétálna, de

fáradt, s elesik ő.

„Ó édesanyám s apám,

segítsetek nékem!” –

Te árva gyerek! Ők

meghaltak már régen

.

És a fűben egyedül

fekszik a kis gyerek,

szeme könnyben merül, mert

őt, senki sem szeret.

Kis harangok zúgtak, a

a lágy esthomályban,

's angyalok dúdoltak, a

sötét éjszakában.

Ha eljön a sötétség

ott egyedül fázik,

az angyalok elvitték

's már a Mennyben játszik.