Dehmel, Richard: A munkás (Der Arbeitsmann in Hungarian)
|
Der Arbeitsmann (German)Wir haben ein Bett, wir haben ein Kind, mein Weib! Wir haben auch Arbeit, und gar zuzweit, und haben die Sonne und Regen und Wind, und uns fehlt nur eine Kleinigkeit, um so frei zu sein, wie die Vögel sind: nur Zeit.
Wenn wir Sonntags durch die Felder gehn, mein Kind, und über den Aehren weit und breit das blaue Schwalbenvolk blitzen sehn, o dann fehlt uns nicht das bischen Kleid, um so schön zu sein, wie die Vögel sind: nur Zeit.
Nur Zeit! wir wittern Gewitterwind, wir Volk. Nur eine kleine Ewigkeit; uns fehlt ja nichts, mein Weib, mein Kind, als all das, was durch uns gedeiht, um so froh zu sein, wie die Vögel sind. Nur Zeit!
|
A munkás (Hungarian)Van ágyunk és van gyermekünk, Ó, nő! Van munkánk bőven, sőt kenyerünk, S van napfény, szél, eső! - Csak egy csekélység híja már, Hogy szállni tudjunk, mint madár: Csak idő!
Vasárnap át a földeken Én gyermekem, A szép vetésen át ha megyünk, Hol a kék fecskenép nyilaz; - Mi az. Ami hibázik még nekünk, Hogy bátrak és szépek legyünk, Mint ő? Nem ép a ruha! - Idő!
- Most viharmagot hord a szél; Órák kellenek és kikél, Ó, nép! Órák!... Hisz csak ennyit raboltok el, Csak mindent, mit szívünk vére nevel, - És szárnyat, napot, levegőt: Az időt!
|