Brunner, Helwig: Fellegek (Wolken in Hungarian)

Claude Debussy: Erste Sonate für Cello und Klavier 

Der Körper deiner Stimme ist schwer
wie die aufgetürmten Wolken über den Alpen.
Gipfel, fiktiv und veränderlich,
erniedrigen das Gebirge, bis es
flach daliegt als Landkarte seiner selbst.

Die starken Saiten, heruntergespannt
und festgemacht an den Wipfeln der Fichten,
lassen sich nur zupfen, nicht streichen,
und das nur in genauen Momenten.

Was indessen der Bogen fasst, ist flüchtig
wie ein Steinschlag oder die Erinnerung 
daran, wie sich die zugewandte Hälfte
meines Körpers neben dir erwärmte,
als wären wir ein früher Morgen im Sommer.

Claude Debussy: Szonáta gordonkára és zongorára

Hangod teste súlyos
mint az Alpok felett gyűlő fellegek.
Csúcsok, képzeltek és változók,
mélyítik vonulatod, míg azok
saját térképükként nyúlnak el.

Erős húrokat - kifeszítve és
szilárdan tartják a fenyők koronáit -
csak cibálni lehet, cirógatni nem
és azt is csak a kellő pillanatban.

Ami közben az ívet tartja, gyors
mint egy kőomlás vagy emlékezés
arra, ahogy melletted testem
összefonodó része felengedett,
mint egy korai reggel történt nyáron.