Brunner, Helwig: Túlkapások (Übergriffe in Hungarian)

Terry Riley: The Ecstasy (from Salome Dances of Peace)

Der Krieg ist der Vater aller Kriege.
Er bedient sich toter Phrasen,
federt und teert, ballt sich zusammen.
Er erntet den stummen Zorn
und drischt ihn aus.

Auch Strategen haben Ohren voller Töne.
Sie wollen vielleicht nicht alles, was sie wollen.
Aber die Märsche erschöpfen sich
an der Gegenstandslosigkeit der Landschaft,
die taub daliegt, atmet und wartet.
Und die Sturzflüge, nein, auch sie
sind nicht bodenlos.

Von unblutigen Küsten lässt sich reden
eine Ebbe lang, vielleicht auch länger.
Beides gibt es, Begehren und Aufbegehren.
Oft fällt es ineinander: synkopische Übergriffe,
an denen die Erwartung bricht.
Und beides hält inne, beides endet.

Terry Riley: Az elragadtatás (Salómé béketáncából)

A háború minden háborúk atyja.
Halott közhelyekkel szolgálja ki magát,
kuporog, vedlik és kátrányt izzad.
Néma haragot arat
majd kiadja azt.

A stratégák füle is megtelik hangokkal.
Talán nem is akarnak mindent, amit követelnek.
De a meneteléseket
táj elvontsága töri meg,
mely siketen terül el, lélegzik és várakozik.
Még a zuhanórepülések
sem feneketlenek.

Vértelen partokról is beszélhetünk
apálynyi ideig, talán még tovább is.
Vágyakozás és légszomj, egyszerre léteznek.
Gyakran egymásba hullanak: összehúzott túlkapások,
melyeken vágyakozás törik meg.
Mindkettő belül marad, mindkettő véget ér.