Brentano, Clemens: A világból elegem volt (Die Welt war mir zuwider… in Hungarian)

Die Welt war mir zuwider

Die Berge lagen auf mir

Der Himmel war mir zu nieder

Ich sehnte mich nach dir, nach dir,

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Ich trieb wohl durch die Gassen

Zwei lange Jahre mich

An den Ecken mußt' ich passen

Und harren nur auf dich, auf dich.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Und alle Liebeswunden

Die brachen auf in mir

Als ich dich endlich gefunden

Ich lebt' und starb in dir, in dir!

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Ich hab' vor deiner Türe

Die hellgestirnte Nacht,

Daß dich mein Lieben rühre

Oft liebeskrank durchwacht.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Ich gieng nicht zu dem Feste

Trank nicht den edlen Wein

Ertrug den Spott der Gäste

Um nur bei dir zu sein.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Bin zitternd zu dir gekommen

Als wärst du ein Jungfräulein,

Hab' dich in Arm genommen

Als wärst du mein allein, allein.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Wie schlecht du sonst gewesen

Vergaß ich liebend in mir

Und all dein elendes Wesen

Vergab ich herzlich dir ach dir,

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Als du mir nackt gegeben

Zur Nacht den kühlen Trank

Vergiftetest du mein Leben,

Da war meine Seele so krank so krank,

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Bergab bin ich gegangen

Mit dir zu jeder Stund,

Hab' fest an dir gehangen

Und gieng mit dir zu Grund.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Es hat sich an der Wunde

Die Schlange fest gesaugt

Hat mit dem gift'gen Munde

Den Tod in mich gehaucht.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

Und ach in all den Peinen

War ich nur gut und treu

Daß ich mich nannt' den Deinen

Ich nimmermehr bereu', bereu'.

O lieb Mädel, wie schlecht bist du!

A világból elegem volt,

cipeltem hegyeket,

rámsúlyosult a mennybolt,

vágytam közeled, közeled,

kedves leány, gonosz vagy, ó!

Csavarogva a várost jártam

két hosszú éven át,

a sarkokon megálltam,

s vártam reád, reád:

kedves leány, gonosz vagy, ó!

S a szerelem sebe szívemben

mind felszakadozott,

hogy végre nyomodra leltem -

benned, benned élek, halok!

Kedves leány, gonosz vagy, ó!

Hány csillagfényes éjen

ajtódnál lestelek,

lázbeteg vágyban égtem,

indulna meg szíved.

Kedves leány, gonosz vagy, ó!

Hagytam az ünnepi estét,

a finom borokat,

csúfoljon bárki vendég,

csak téged lássalak.

Kedves leány, gonosz vagy, ó!

Jöttem hozzád szorongva,

mintha volnál szűzi lény,

úgy vettelek karomba,

mint ki enyém, csak enyém!

Kedves leány, gonosz vagy, ó!

Voltál akármi romlott,

könnyen feledte szívem,

és nyomorult mi voltod

elnéztem szívesen:

kedves leány, gonosz vagy, ó!

Hogy meztelenül megitattál

hűs éj-italoddal ott,

lelkemnek mérget adtál,

azóta oly beteg vagyok,

kedves leány, gonosz vagy, ó!

Völgynek mentünk, le a lejtőn,

szorosan öleltelek,

lennél megmentőm, rejtőm -

s tönkrementem veled.

Kedves leány, gonosz vagy, ó!

Szívemre a kígyóféreg

ráforrt, csüngött sebén,

szájával, mely csupa méreg,

halált lehelt belém.

Kedves leány, gonosz vagy, ó!

S jó voltam és hű, ronthatott

akármi gyötrelem:

hogy vallottam, tied vagyok,

nem bánom meg sohasem.

Kedves leány, gonosz vagy,ó!