This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Brentano, Clemens: Életem, hű öreg Rajna ([Nun, gute Nacht! mein Leben] in Hungarian)

Portre of Brentano, Clemens
Portre of Garai Gábor

Back to the translator

[Nun, gute Nacht! mein Leben] (German)

Nun, gute Nacht! mein Leben,
Du alter, treuer Rhein,
Deine Wellen schweben
Schon im klaren Sternenschein;
Die Welt ist rings entschlafen,
Es singt den Wolkenschafen
Der Mond ein Lied.
 
Der Schiffer schläft im Nachen
Und träumet von dem Meer,
Du aber, du mußt wachen
Und trägst das Schiff einher.
Du führst ein freies Leben,
Durchtanzest bei den Reben
Die ernste Nacht.
 
Wer dich gesehn, lernt lachen;
Du bist so freudenreich,
Du labst das Herz der Schwachen
Und machst den Armen reich,
Du spiegelst hohe Schlösser,
Und füllest große Fässer
Mit edlem Wein.
 
Auch manchen lehrst du weinen,
Dem du sein Lieb entführt,
Gott wolle die vereinen,
Die solche Sehnsucht rührt.
Sie irren in den Hainen
Und von den Echosteinen
Erschallt ihr Weh.
 
Und manchen lehret beten
Dein tiefer Felsengrund,
Wer dich in Zorn betreten,
Den ziehst du in den Schlund.
Wo deine Strudel brausen,
Wo deine Wirbel sausen,
Da beten sie.
 
Mich aber lehrst du singen,
Wenn dich mein Aug' ersieht,
Ein freudenselig Klingen
Mir durch den Busen zieht.
Treib fromm nur meine Mühle,
Jetzt scheid' ich in der Kühle
Und schlummre ein.
 
Ihr lieben Sterne decket
Mir meinen Vater zu.
Bis mich die Sonne wecket,
Bis dahin mahle du.
Wird's gut, will ich dich preisen,
Dann sing' in höhern Weisen
Ich dir ein Lied.
 
Nun werf' ich dir zum Spiele
Den Kranz in deine Flut,
Trag' ihn zu seinem Ziele,
Wo dieser Tag auch ruht.
Und nun muß ich mich wenden
Und segnend dich vollenden
Den Abendsang.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.zeno.org

Életem, hű öreg Rajna (Hungarian)

Életem, hű öreg Rajna,
nos hát, jóéjszakát!
Csillagfény símogatja
már habjaid taraját.
Minden alszik körötted,
a bárányfellegeknek
a hold dalol.
 
A hajós az uszályon
tengerről álmodó,
te virrasztasz, hogy szálljon
s beérjen a hajó.
Életed szabad, ébren
táncolsz a komoly éjben
szőlők során.
 
Ki lát téged, vidul fel,
derűd oly drága fény,
gyöngék szive vigaszt lel
s gazdag lesz a szegény,
kastélyok tükröződnek
benned, s hordókat tölt meg
nemes borod.
 
Olykor a szeretőket,
válván, megríkatod,
Ég egyesítse őket,
kikben ily vágy lobog.
A berkeket bolyongják,
s visszhangzó kövek hozzák
erre jajuk.
 
Másokat sziklamedred
imádkozni tanít,
kit hozzád a düh kerget,
forgód lehúzza itt.
Hol habjaid suhognak
s örvényeid zubognak,
könyörgnek ők.
 
De belém dalt lehelsz, és
ha megpillant szemem,
már boldogságos zengés
fut át a keblemen.
Hajtsd jól a malmom, kérlek,
most éji hűsbe térek
s elszunnyadok.
 
Szép csillagok, atyámat
takarjátok be hát.
Míg a nap fel nem támaszt,
te őrölj most tovább.
Ha jó lesz, majd dicsérlek,
fentebben száll az ének
tőlem - feléd.
 
Játékból habjaidba
vetem koszorumat,
kérlek, a célba vidd ma,
hol nyugszik ez a nap.
S most másfelé kell térnem,
s téged áldván bevégzem
az esti dalt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationG. G.

minimap