Bossong, Nora: Ararát (Ararat in Hungarian)

In diesem Sommer brach der Regen
über ganz Europa tropisch oder
wie manche sagten, sintflutartig herein.
Ich sah Wassermassen in den Straßen,
sah vergessene Tiere, phantastische Insekten,
all diese nichtüberlieferten Träumer
hinabwirbeln in Gullyschächte.
Menschen irrten durch die Fluten.
Am Ararat zerschellte eine Arche.
Ich blieb ungerührt und glaubte nicht
an den Sog der Gezeiten, stand
auf meinem Hausdach, genügte mir selbst.
Tauben flogen um mich. Es wurde Herbst.

Ezen a nyáron Európára tropikus,
vagy ahogy mondták egyesek,
özönvízszerű esők jöttek.
Áradó vizet láttam az utcákon,
elfeledett állatokat, fantasztikus rovarokat,
az összes át nem hagyományozott álmodozót
leörvényleni a csatornarendszerbe.
Emberek bolyongtak az áradásban.
Az Araráton szétrepedt egy bárka.
Nem érintett különösebben, és nem kezdtem el
hinni az idők vonzásában, csak álltam
a házam tetején, elég voltam magamnak.
Galambok repkedtek körül. Ősz lett.