Verlorenes Ich (German)
Verlorenes Ich, zersprengt von Stratosphären,
Opfer des Ion −: Gamma-Strahlen-Lamm −,
Teilchen und Feld −: Unendlichkeitschimären
auf deinem grauen Stein von Notre-Dame.
Die Tage gehn dir ohne Nacht und Morgen,
die Jahre halten ohne Schnee und Frucht
bedrohend das Unendliche verborgen −,
die Welt als Flucht.
Wo endest du, wo lagerst du, wo breiten
sich deine Sphären an −, Verlust, Gewinn −:
ein Spiel von Bestien: Ewigkeiten,
an ihren Gittern fliehst du hin.
Der Bestienblick: die Sterne als Kaldaunen,
der Dschungeltod als Seins- und Schöpfungsgrund,
Mensch, Völkerschlachten, Katalaunen
hinab den Bestienschlund.
Die Welt zerdacht. Und Raum und Zeiten
und was die Menschheit wob und wog,
Funktion nur von Unendlichkeiten −,
die Mythe log.
Woher, wohin – nicht Nacht, nicht Morgen,
kein Evoë, kein Requiem,
du möchtest dir ein Stichwort borgen −,
allein bei wem?
Ach, als sich alle einer Mitte neigten
und auch die Denker nur den Gott gedacht,
sie sich den Hirten und dem Lamm verzweigten,
wenn aus dem Kelch das Blut sie rein gemacht,
und alle rannen aus der einen Wunde,
brachen das Brot, das jeglicher genoß −
o ferne zwingende erfüllte Stunde,
die einst auch das verlorne Ich umschloß. |
Elveszett én (Hungarian)
Rétegek gömbjétől sújtott, elveszett én,
gamma-fénykéve −: ión vértanú -,
részecske és tér −: végeláthatatlan rém
notre-dame-i köveden ősz gyanú.
Napjaid hajnal és éj nélkül telnek el,
az évek során nincs hó se termés,
a végtelen talány fenyítve elmeszel −,
a világ akárcsak egy menekvés.
Hol zárulsz, hol tanyázol, hová terjednek
szféráid padkái? - kár, nyereség -:
szörnyek játszmái: öröklétbe dermednek,
ketrecük rácsa néked menedék.
Dúvad tekintet: pacallá vált csillagok,
vadonvég teremtés- és lét oka,
Ember, népek csatái, troyes-i napok
dúvad nyeldeklőjébe épp oda.
Széjjelgondolt világ. No meg tér és idők
és mit az emberfaj szőtt és koholt,
csak eljátsszák azt az öröklétet vivők -,
lám a mítoszban hazugság honolt.
Honnan és hová - nincs éjjel és nincs reggel,
nincs gyászzene, nincs győztes ihajzás,
maximát bérelhetsz, mely téged felnyergel −,
csak kivel lesz tartós a kitartás?
Ó, midőn sokan közép felé hajoltak,
és Istent merengték a bölcselők,
pásztorokban és Bárányban eloszoltak
a Kehelyből tisztító vért lesők,
és mindannyian az egy sebből eredők,
köztetszésre a kenyérből szeltek -
távoli beteljesült órát keresők,
az elveszett Én helyére leltek. |
