Benn, Gottfried: Térzene a fürdőhelyen (Kurkonzert in Hungarian)
|
Kurkonzert (German)Über Krüppel und Badeproleten, Sonnenschirme, Schoßhunde, Boas, über das Herbstmeer und das Grieg-Lied: Ob Iris kommt?
Sie friert. Der kleine graue Stock in ihrer Hand friert mit. Wird klein. Will tiefer in die Hand.
Du, Glockenblumen in den Schal gebunden, das weiße Kreuz aus Scheitel und aus Zähnen liegt, wenn du lachst, so süß in deinem Braun!
Du steiles, weißes Land! O Marmorlicht! Du rauschst so an mein Blut. Du helle Bucht!
Die große Müdigkeit der Schulterblätter! Die Zärtlichkeit des Rockes um ihr Knie! Du rosa Staub! Du Ufer mit Libellen! Du, von den Flächen einer Schale steigend. Im Veilchenschurz. Von Brüsten laut umblüht.
O Herbst und Heimkehr über diesem Meer! Die Gärten sinken um. Machtloser grauer Strand. Kein Boot, kein Segel geht. Wer nimmt mich winters auf? Aus so viel Fernen zusammengeweht, auf so viel Sternen neu geboren bis vor dies Ufer: - Iris geht.
|
Térzene a fürdőhelyen (Hungarian)Nyomorékok, garasos fürdőnépek, napernyők, ölebek, boák és őszi tenger és Grieg-dal fölött – Jön-e Írisz?
Fázik. Kezében a kis szürke pálca vele vacog. Törpül. Bújna kezébe.
Te, sáladba kötve harangvirágok, választékod a fogad fehér keresztje, ha nevetsz, barnaságodban oly édes.
Te meredek, fehér táj! Márvány fénye! Vérem űzöd. Te villogó öböl!
Lapockacsontok roppant fáradtsága! Térde körül a szoknya gyengédsége! Te rózsaszínű por! Szitakötőpart! Te! Kibomlasz héjadból. Ibolyaágyék- kötősen. Mellekkel körülvirítva.
Ó, ősz! hazatérés a tengeren! Hullnak a kertek. Ernyedt, szürke part. Csónak, vitorla sehol. Ki fogad be engem télre? Hány messzeségből összefújva, hány csillagon újjászületve mind e partig: - vonul Írisz.
|